A napok borzalmas lassúságal teltek. Azt hittem nem napok hanem hónapok teltek el.Családom legtöbb tagja szinte minden nap elment nyomokat követni. Valaki mindgi itt maradt velem. Általában Esme. Lassan a napok össze mosódtak. Minden ugyan olyan volt. Észre se vettem, de már hat hónap telt el. Jackob ma is ebédelt. Én csak egy-két falatot tudtam enni ő meg lapátolta az ételt. Esme szeme örömel csillogot mikor ránk nézet. Gondolm jól eset neki a gondolat, hogy Jake jó ízüen falatozik annak ellenére, hogy Esme vámpír és az ételet ő készítette. Ekkor egy ismerős szám csendült fel a rádióban.
- Imádom ezt a számot!
Jakob felpattant és kezet nyújtot.
- Szabad egy táncra. hölgyem?
- Bármikor! - felé nyújtottam a kezem és az elbúvölő mosolyomat vettem elő. Csodás volt! A zene ütemére peregtünk-forogtunk. A lépesek egymást követték. Mintha néhány percre megszűnt volna létezni a világ és csak mi ketten voltunk. Majd a zene elhalgatot és a számnak vége lett. Vissza tértünk a gondoktól terhes világba. Még mindig egymást nézve álltunk. Jake arca közeledet az egyémhez, de mintha apa torokköszörülését hallotam volna. Remek már halucinálok is. De nem mégegyszer meg hallotam. MInd ketten arra furdítottuk a fejünket. Tényleg ott volt. Teljes életvalójában ott állt mellettem. Azonnal oda futottam és megöleltem. Szorosan a karjajiba zárt és tudtam biztonságban vagyok. Valami hiányzott. Nem láttam anyut. Éreztem, hogy valami bajvan.
- Hol van anya? - kérdeztem határazottan.
- Kicsim...
De hijába már rohantam is az emeletre Carlisle irodája felé. Amitt ott láttam az teljesen ledöbentet. Az nem lehet, hogy anya...
- Mi történt vele?
- Imádom ezt a számot!
Jakob felpattant és kezet nyújtot.
- Szabad egy táncra. hölgyem?
- Bármikor! - felé nyújtottam a kezem és az elbúvölő mosolyomat vettem elő. Csodás volt! A zene ütemére peregtünk-forogtunk. A lépesek egymást követték. Mintha néhány percre megszűnt volna létezni a világ és csak mi ketten voltunk. Majd a zene elhalgatot és a számnak vége lett. Vissza tértünk a gondoktól terhes világba. Még mindig egymást nézve álltunk. Jake arca közeledet az egyémhez, de mintha apa torokköszörülését hallotam volna. Remek már halucinálok is. De nem mégegyszer meg hallotam. MInd ketten arra furdítottuk a fejünket. Tényleg ott volt. Teljes életvalójában ott állt mellettem. Azonnal oda futottam és megöleltem. Szorosan a karjajiba zárt és tudtam biztonságban vagyok. Valami hiányzott. Nem láttam anyut. Éreztem, hogy valami bajvan.
- Hol van anya? - kérdeztem határazottan.
- Kicsim...
De hijába már rohantam is az emeletre Carlisle irodája felé. Amitt ott láttam az teljesen ledöbentet. Az nem lehet, hogy anya...
- Mi történt vele?
