Örök Hold 3. fejezet Várakozás

A fájdalom kezdet csillapodni.Hangokat kezdtem hallani, de a szememet még nem tudtam ki nyitni.
- Fel fog ébredni?-kérdezte egy aggódó hang. Esme-é
- Nem tudom őt nem látom!
-Carlisle!
- Az eredményei jók, a szív működése rendben van.
- Tehát, fel fog ébredni, vagy nem?- Rosali idegesen dobolt valamin.
- Nem tudok semmi biztosat.-Valami reccsent és hangos puffanással ért földet.
- Rose a berendezést légy szíves ne rombold össze!
Aztán minden elsötétedett. Amikor újra magamhoz tértem forró kezek öleltek. Jackob, gondoltam és rögtön elöntött a melegség. Elég erősnek éreztem magam, hogy kinyissam a szemem. Egy gyönyörű barna szem párt láttam meg.
- Sose csináld többet ezt! Tudod, hogy rám ijesztettél?! Azt hittem elveszítelek!
- Sosem veszítesz el! Ígérem!
- Jó, most szólnom kell Carlislenak, hogy fölébredtél.- de nem akart indulni.
- Mért nem mész?
- Mert, félek, félek, hogy mire vissza érek, újra elájulsz.
- Nem fogok! Most mér jól vagyok.
- Biztos? Nem fáj semmid?
- Nem, nem fáj- elmosolyodtam. Nem értem mért aggodik ennyire.


Mikor Jake vissza jöt ép a családi albumot néztem. a Jó volt legalább igy látni őket. A  képeken mosolyogni. Alice minden hová magával vitte a fényképezőt. Minden kép hez egy történrt tartozik.
- Családi album. Hiányoznak igaz? - kérdezte belőlem pedig kitört a zokogás. Átölelt és próbált vígaztalni. Nem sok sikerrel. - Csssss... nincs semmi baj. Nyugodj meg.
 Fáradt voltam. Kimerítet ez a nap. Jackob meleg, biztonságot adó karjaji közt elnyomott az álom.