Valószinüleg elaludtam, mert a tanyaházban voltam a szobámban. Biztos voltam benne hogy anyáék már megjöttek csak apának egy kicsit több időre volt szüksége hogy lenyugodjon.Gyorsan össze kaptam magamat. Futottam ahogy a lábam bírta, hogy minnel hamarabb a Cullen házban legyek.Amikor bementem láttam, azóta sem érkeztek meg. Mi lehet velük? Csak nem támadta meg őket valami?
-Nincs hír róluk?-tudakoltam.A többiek arc kifejezéséből előre tudtam a választ. Nincs.
-Sajnálom, Renesmee, de semmi értesítést nem kaptunk a hollétük felől.-mondta Carlise.
-Ez nem val rájuk!-lassan már zokogtam. A szüleim eltűntek!-Mi van ha valami bajuk eset?
-Nyugalom, ha néhány óra múlva nem jönnek haza a keresésükre indülünk.-nyugtatot Rosalie.Az a néhány óra éveknek tűnt.Fájdalmas éveknek.Azt akartam, hogy itt legyenek, hogy újra meölelhessem őket. Annyira aggódtam.Most már sírtam. Megállithatatlanul potyogtak a könnyeim. Mikor besőtétedet a keresésükre indültünk .Követtük a szag nyomot egészen a patakig. Átugrottuk a patakot itt más vámpírokkal keveredett anya ás apa szaga.Ismeretlen vámpírok szagával.
-Valószinüleg nomádok-jelentette ki Jesper.Előre fordultam, hogy jobban lássam.Ő vezette a keresési akciót.-A keresést csak holnap folytatjuk, kell tartanunk előtte néhány eddzést, az elsőt egy óra mulva kezdjük!-mondta ellenmondást nem tűrően Jesper. Alicenek elsötétült a tekintete, tudtam, hogy ez mit jelent.
-Alice mit látsz?-ecere kérdezte mindenki túlharsogva a másik hangját.
-Újszülöttek és nomádok egy csapata, elfogták őket! Parancsra várnak, addig nem bántják őket! Ránk várnak!-Alice újra közöttünk volt.Láttam rajta, hogy aggódik.
-Miért várnak ránk?-ezt nem értem.
-Ezt én sem tudom megmondani.
Elkeztem azon kondolkodni, hogy milyen vámpírokat ismerünk akik ilyenre képesek.Nem sok jutot az eszembe.Vissza mentünk a házba.Én felhívtam Jackobot és elmondtam, hogy mit találtunk. Ide jön a falka többi tagjával.Segitenek nekünk a harcban. Eljött az első edzés ideje. A fiúk is éppen időben érkeztek meg. Jesper ép az első fogást mutata mikmor reccsenést hallottunk.Egy vámpír állt mögöttünk.Izó vörös szemeiben gyilkos vágy csillogott.Pillanatok allat mögém került és belém mélyesztette éles fogait.Hihetetlen fájdalom hasított belém! Pokolian kinzott! Égetett a nyakamból indult és terjedt tovább testem minden pontjába a tűz. Elért a szívemig majd elsötétült minden.
Renesmee életét mutatjabe. Nem csak egy történet lesz olvasható itt. Több elkébzelésem is van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése