A blog bizonytalan ideig szünetel

Úgy döntöttem mégsem zárom be as blogot de új fejezetet egy jó ideig most nem láttok majd. Sajnálom.

Örök Hold 3. fejezet Várakozás

A fájdalom kezdet csillapodni.Hangokat kezdtem hallani, de a szememet még nem tudtam ki nyitni.
- Fel fog ébredni?-kérdezte egy aggódó hang. Esme-é
- Nem tudom őt nem látom!
-Carlisle!
- Az eredményei jók, a szív működése rendben van.
- Tehát, fel fog ébredni, vagy nem?- Rosali idegesen dobolt valamin.
- Nem tudok semmi biztosat.-Valami reccsent és hangos puffanással ért földet.
- Rose a berendezést légy szíves ne rombold össze!
Aztán minden elsötétedett. Amikor újra magamhoz tértem forró kezek öleltek. Jackob, gondoltam és rögtön elöntött a melegség. Elég erősnek éreztem magam, hogy kinyissam a szemem. Egy gyönyörű barna szem párt láttam meg.
- Sose csináld többet ezt! Tudod, hogy rám ijesztettél?! Azt hittem elveszítelek!
- Sosem veszítesz el! Ígérem!
- Jó, most szólnom kell Carlislenak, hogy fölébredtél.- de nem akart indulni.
- Mért nem mész?
- Mert, félek, félek, hogy mire vissza érek, újra elájulsz.
- Nem fogok! Most mér jól vagyok.
- Biztos? Nem fáj semmid?
- Nem, nem fáj- elmosolyodtam. Nem értem mért aggodik ennyire.


Mikor Jake vissza jöt ép a családi albumot néztem. a Jó volt legalább igy látni őket. A  képeken mosolyogni. Alice minden hová magával vitte a fényképezőt. Minden kép hez egy történrt tartozik.
- Családi album. Hiányoznak igaz? - kérdezte belőlem pedig kitört a zokogás. Átölelt és próbált vígaztalni. Nem sok sikerrel. - Csssss... nincs semmi baj. Nyugodj meg.
 Fáradt voltam. Kimerítet ez a nap. Jackob meleg, biztonságot adó karjaji közt elnyomott az álom.

Örök Hold 2. fejezet Keresés

Valószinüleg elaludtam, mert a tanyaházban voltam a szobámban. Biztos voltam benne hogy anyáék már megjöttek csak apának egy kicsit több időre volt szüksége hogy lenyugodjon.Gyorsan össze kaptam magamat. Futottam ahogy a lábam bírta, hogy minnel hamarabb a Cullen házban legyek.Amikor bementem láttam, azóta sem érkeztek meg. Mi lehet velük? Csak nem támadta meg őket valami?
-Nincs hír róluk?-tudakoltam.A többiek arc kifejezéséből előre tudtam a választ. Nincs.
-Sajnálom, Renesmee, de semmi értesítést nem kaptunk a hollétük felől.-mondta Carlise.
-Ez nem val rájuk!-lassan már zokogtam. A szüleim eltűntek!-Mi van ha valami bajuk eset?
-Nyugalom, ha néhány óra múlva nem jönnek haza a keresésükre indülünk.-nyugtatot Rosalie.Az a néhány óra éveknek tűnt.Fájdalmas éveknek.Azt akartam, hogy itt legyenek, hogy újra meölelhessem őket. Annyira aggódtam.Most már sírtam. Megállithatatlanul potyogtak a könnyeim. Mikor besőtétedet a keresésükre indültünk .Követtük a szag nyomot egészen a patakig. Átugrottuk a patakot itt más vámpírokkal keveredett anya ás apa szaga.Ismeretlen vámpírok szagával.
-Valószinüleg nomádok-jelentette ki Jesper.Előre fordultam, hogy jobban lássam.Ő vezette a keresési akciót.-A keresést csak holnap folytatjuk, kell tartanunk előtte néhány eddzést, az elsőt egy óra mulva kezdjük!-mondta ellenmondást nem tűrően Jesper. Alicenek elsötétült a tekintete, tudtam, hogy ez mit jelent.
-Alice mit látsz?-ecere kérdezte mindenki túlharsogva a másik hangját.
-Újszülöttek és nomádok egy csapata, elfogták őket! Parancsra várnak, addig nem bántják őket! Ránk várnak!-Alice újra közöttünk volt.Láttam rajta, hogy aggódik.
-Miért várnak ránk?-ezt nem értem.
-Ezt én sem tudom megmondani.
Elkeztem azon kondolkodni, hogy milyen vámpírokat ismerünk akik ilyenre képesek.Nem sok jutot az eszembe.Vissza mentünk a házba.Én felhívtam Jackobot és elmondtam, hogy mit találtunk. Ide jön a falka többi tagjával.Segitenek nekünk a harcban. Eljött az első edzés ideje. A fiúk is éppen időben érkeztek meg. Jesper ép az első fogást mutata mikmor reccsenést hallottunk.Egy vámpír állt mögöttünk.Izó vörös szemeiben gyilkos vágy csillogott.Pillanatok allat mögém került és belém mélyesztette éles fogait.Hihetetlen fájdalom hasított belém! Pokolian kinzott! Égetett a nyakamból indult és terjedt tovább testem minden pontjába a tűz. Elért a szívemig majd elsötétült minden.

Örök Hold 1. fejezet Születésnapi parti

Felébredtem. Különleges ez a mai nap ma vagyok hét éves.Mármint emberi években számolva, az én fejlődésem már befejeződött.Innentől már nem fogok öregedni.Mindig úgy fogok kinézni mint egy tizenhét éves lány.Mindig is szerettem, hogy ilyen különleges vagyok.Valaki koppogtattot.Biztosan anya,hogy felkeltsen.De nem.Alice jött be a szobámba, szinte már táncolva.
-Látom már felkeltél!-szólt csilingelő hangján és felhúzott az ágyról-Sűrű napunk lesz ma.Ellőször vásárlunk,majd kisminkellek, amíg én és a többiek feldíszítjük a házat Rose megcsinálja a hajad, aztán...-és itt abba kellet hagynia, mert anya várt minket a lépcső allat és elhúzott Alicetől.
-Csak egy percet adj!-bocsánat kérő pillantást vetettem Alicere és követtem anyát.
-Kicsim, Jackob ma egy nagyon fontos dolgot fog neked mondani figyelj rá nagyon!
-Jó, persze, hogy oda fogok figyelni!De mit akar mondani Jackob ami ilyen fontos?-kérdeztem meglepődötten.
-Azt majd elmondja őmaga. Most pedig meny vissza Alicehez és menjetek vásárolni!
Amikor beszáltunk a kocsiba eszembe jutott egy kérdés.
-Alice, ugye meghívtad Annabth-t?
-Persze, Renesmee meghívtam a legjobb barát nődet.
A nap többi része gyorsan eltelt.Ám amikor közeledet a parti ideje izgulni kezdtem.Ezt anyutól örököltem és egy téleg nagyon kicsi ügyetlenséget is
, de ez nem volt feltűnő a vámpír örökségnek része volt a kecses mozgás is.De még is, mi van ha elesek? Mire eljött az idő lenyugodtam.Kecsesen sétáltam le a lépcsőn.Minden tekintett rám szegeződött, de én
csak egyet kerestem.Jackobét. A tömegen keresztül egyenesen hozzá mentem.
-Anya, azt mondta szeretnél valami fontosat mondani.
-Igen, gyere csak!-azzal kézen fogott és kivit a teraszra.És mesélni kezdet.Aról, hogy a farkasoknak vannak furcsa dolgai, ilyen az, hogy addig nem öregszenek amíg néha átváltoznak és a bevésődés.Ez sokall több mint a szerelem itt társul hozzá még gondoskodási vágy és ez örökön-öröké tart.
-...és nekem Nesie te vagy életem választottja, de ha neked közömbös vagyok el kell, hogy fogadjam-monadta lemondóan.
-Dehogy, vagy nekem közömbös-a meglepetéstől és a felismeréstől, hogy ezt valahol mélyen mindig is éraztem csak suttogni tudtam.Ő lehajolt és meg csókolt.Sokáig beszélgettünk még. Aztán mikor kéz a kézben sétáltunk be már csak a buli romjai maradtak.Apa rohant oda hozzánk elég mérgesen.
-Mit csináltatok ennyi idejig?-szinte mér kiabált.
-Csak beszélgettünk-próbáltam nyugodt maradni, nem sok sikerrel.Gondolom valamit meglátott Jackob fejében, mert órditva kirohant az esőbe.Anya uttánna ment, hogy lenyugtassa.Ép én is indulni akartam, de Esme megállított.
-Renesee, most nem lenne ajánlatos utánuk menni, hagynod kell, hogy Edward lenyugodjon!
Hallgattam Esmere.Miután összetakarítottunk Jacbkobot felhívta Billy mennyen haza.És mi csak vártunk és vártunk anyuékra, de nem jöttek meg.